Nagyon fontos a cím és főleg az, hogy A Gyrosról a továbbiakban nagybetűvel szóljak.

Első sorban tisztázzuk, hogy mi is az a gyros. Rágugliztam, elég nehéz konkrét meghatározást találni, inkább mindenféle receptek vannak  feltöltve a világhálóra. A Wikipédia (naná) azért megpróbálta meghatározni, hát íme:

"A gírosz (görögül: γύρος, angolos átírás szerint gyros) egy forgatásos eljárással készített görög húsétel, mely valószínűleg az Oszmán Birodalomból származik. A szó eredeti verziója, a ντονέρ a török döner („forgó”) szóra vezethető vissza, a gírosz ennek a tükörfordítása. Az ételt gyakran pitában tálalják szendvicsként, ilyenkor különböző zöldségekkel és öntetekkel ízesítik a húst."

Namármost ez mind szép és jó, de a fent leírtak alapján gírosznak hívják az utolsó szutykos talponállónál kapható patkányhúsból készült förmedvényt is, és a Dionysos Tavernában kapható gírosz tálat is, amin valódi görög joghurt van. Viszont az utóbbiba nem jár minden nap az ember, na de még két hetente sem, hiszen az étlap első tétele úgy kezdődik, hogy "tzatziki - 920 Ft" (!) (Tzatziki = fokhagymával ízesített reszelt uborka joghurtba keverve)

Persze, lehet jó (inkább ehető) gíroszt enni a főváros utcáin, hiszen az egyre növekvő számú török gyorsétkezdék bőven ellátják a éjjel-nappal folyton nyüzsgő városi fiatalok pocakjának igényét. Ott van például a méltán híres Szeráj a Szent István körúton, ahova ha szombat éjjel 2-3 óra tájékán beszédeleg az ember, kígyózó sorban álló, hasonlóan illuminált állapotban lévő egyének mellett elfogadható áron egész jó minőségű kajára lelhet.

 
fotó: ronaldieya.blogspot.com

Ha jó minőségű gyrost keresünk, akkor javaslom, hogy a tál verziót teszteltjük. Ott dől el minden, hiszen láthatóvá válik az, amit eszünk, nem úgy mint a pita verzióban, ahol egy száraz megmikrózott rágós tésztába tesznek VALAMIT, amit, ha olyan helyen járunk, ami nem épp egy főnyeremény, jobb ha nem is tudjuk meg, hogy micsoda.

A legtöbb török büfében viszont annyira arrogánsak, hogy totálisan telibeszarják milyen minőségű ételt kínálnak a fogyaszóknak. Valószínűleg úgy gondolják, hogy az, aki éhes és az éjszakai buszra várva fel akarja szivatni azt a töménytelen mennyiségű szeszt a szervezetéből, amit elfogyasztott az este folyamán, "arra jó lesz" alapon bekajál, mindenféle maradandó élmény nélkül betolja a pitáját, büfög kettőt és hazamegy. 

Ám szerencsére street food témában sem csak a nagyon gagyi vs. túlárazott-szelfiméker- fészbúkcsekkin és lájkvadász étkezdék közül lehet választani. Néha az ember igazi kincsekre tud lelni, még olyan abszurd helyeken is, mint például egy buszmegálló egy pesti községben.

A helyszín Leányfalu, a Dunakanyar egyik gyöngyszeme, ami (remélem csak eddig) mindenről híres lehetett, csak a Gyrosáról nem. De a helyi erők úgy gondolták, hogy jó ötlet a termálfürdő előtti buszmegállóban büfét nyitni. Az üzlet táblája semmi extrát nem ígért, csak őszintén ki volt rá írva, hogy "Gyros Büfé". Amikor először arra jártam, még át is futott az agyamon az a gondolat, hogy mennyire szörnyű kaját árulhatnak egy ilyen helyen, ahol zaj is van, buszok, motorok és autók százai haladnak el percenként, ráadásul ki a franc menne ide be, ha a strandon lehet lángost is kajálni. Utólag nem is értem, hogyan jött az az isteni sugallat, hogy talán mégis esélyt kéne adni neki.

Benyitottam a full üres büfébe (ijesztő), ahol egy nagyon kedves fiatal srác mosolyogva köszöntött és nem agresszívan letámadva próbálta rögtön kihúzni belőlem, hogy mit kérek, hanem várt egy picit, hogy átböngésszem a krétatáblára felírt rövidke menüsort, majd ugyanolyan kedvességel, mint az elején megkérdezte, hogy segíthet-e a választásban. Természetesen én a Gyrosért jöttem, így alap volt, hogy kérek egy tálat. A srác hellyel kínált és közölte, hogy pár perc türelmet kér és elkészül, addig válasszak egy italt magamnak. Amíg én a kólámat szürcsöltem, kaptam szalvétába betekert nem műanyag, hanem tisztára mosott evőeszközöket (szintén az egy szem dolgozó sráctól). Közben készült a hami, ami a pesti pörgéshez képest meglepően hosszú ideig tartott. Kb. tíz percet vártam mire a fiú kihozta (!) az asztalomhoz az elkészült ételt. Az adag óriási volt, aminek abban a pillanatban nagyon örültem, mert már kopogott a szemem az éhségtől.

Na de térjünk rá a lényegre, A Gyrosra; a hús csirkéből készült, nincs is más opció, csak ebből készítik. Puha, omlós, jól fűszerezett, finoman grillezett, nem mócsingos, nem rágós. A saláta friss, nincs megbarnulva a széle, a paradicsom nem kásás, gusztusosan van szeletelve, az uborka szép egységes karikákban van levágva, a hagyma nem túl vastag, nem túl erős. A szószók közül a joghurtos öntet homogén, nem csomós, nem savanyú, nincs benne semmi feleslegesen túlzó fűszer. A csípős mártás szerény véleményem szerint mindenkinek kielégíti az igényeit, nem fogunk tőle tüzet hányni, de az étel pikánsságáról jelentős mértékben gondoskodik, mégsem nyomja el a többi ízt. És a lényeg, a legeslegfontosabb: a sültkumpli.
Milyen a jó hasábburgonya? Szerintem; kívül ropogós, belül omlós, nem chips állagú, nem túl olajos, nincsenek benne hibás krumplidarabok. Amit itt kaptam, az felülmúlt mindent, mint amit egy sültkrumplitól elvárnék. Kezdjük azzal, hogy frissen készült, akkor tette be a srác az olajsütőbe, amikor megrendeltem az ételt, nem szottyosodott egész nap egy melegítőlámpa alatt, amiért minden minimális szinten is igényes fogyasztó ugrik, mert nincs is rosszabb az állott és megpuhult, az olajat teljesen magábaivott krumplinál.
Ez a sültkrumplik császára, ahoz képest, hogy mirelit volt, soha nem ettem még ennél finomabbat. Nem elég, hogy frissen melegében kaptam meg, még pikáns fűszerkeverékkel is meg volt hintve.
A hab a tortán már csak a pita volt, ami négy felé lett felszelve és meg lett pirítva ugyanazon a vaslapon, amin a hús készült, így a hússzószt is enyhén felvette.

Azt hiszem a látvány magáért beszél, íme A Gyros tál (chilis szósz nélkül):

Mire végeztem, rá kellett jönnöm, hogy ennél jobb Gyrost soha nem fogok találni Budapesten, de meg merem kockáztatni, hogy egész Magyarországon sem. Az árak teljesen normálisak, ez a tál 1290 Ft volt, hozzá a kóla (330 ml vagy 0.5 literes verzióban is kapható) kb. 250-300 Ft. 1.500 Ft-ért boldogra ettem a pocakomat, nem tömtem tele szeméttel, hanem friss alapanyagokból készült házi jellegű ételt ehettem. Gondolom nem kell mondanom, hogy törzsvendége lettem ennek a remek büfének.

Azonban fontos megemlíteni, hogy volt egy átmeneti sötét korszak, amikor azt hittem, a kedvenc Gyros-osom bezárt...leszálltam a buszról és nem volt ott. PÁNIK!!!

Szerencsére néhány héten belül kinyitott az út szemközti oldalán és új nevet és arculatott kapott a hely. A Gyros-t sütő srác ugyanaz, úgyhogy megnyugodhat mindenki, a Tódi Gyros néven, azóta méltán elhíresült gyorsbüfé vígan él és dübörög. Kőkeményen ráálltak a házhozszállításra, valószínűleg a fél Dunakanyart ellátják Magyarország legfinomabb Gyrosával. Az étlap kínálata is bővült, rengeteg féle hamburger, saláta, tortilla tekercs kapható náluk, mind hasonlóan színvonalas minőségben, mint A Gyros-é.

Szuper extraság, hogy árulnak házikészítésű (tényleg!) szörpöket és desszerteket is.

Úgyhogy mindenkinek ajánlom, hogy irány Leányfalu és tessék kipróbálni ezt a fenomenális gasztronómiai élményt! Szezonban érdemes időben észbe kapni, mert az iszonyatosan sok rendelés miatt előfordulhat, hogy majdnem egy órát kell várni a mennyei mannára. De higgyétek el, megéri! :)

Puppe